A március idusát követő három napot -ahogy eddig minden évben- kirándulással töltöttük (két éve ilyenkor kértem meg Enci kezét Velencében). Idén Győr-Mosonba és Vas megyébe látogattunk.
A kései szervezés miatt az első estét Kapuváron töltöttük, a másodikat pedig a várakozáson felüli háromcsillagos Hangya Panzióban, Csepregen.
Első nap Pannonhalmára látogattunk el. Sokat szépült, mióta utoljára jártam erre (egyetlen szépséghiba a parkolópénzt szedő néni, aki látványosan régről maradt itt. A tárcsával ellátott hölgyemény, a hóna alá szorított retiküllel, mely a parkolási-kassza volt valahogy nem fért bele az egyébként valóban EU-konformra kialakított pannonhalmi túristafogadásba. Úgyhogy inkább úgy döntöttünk, nem fizetjük a néninek a vizitdíjnyi parkolódíjat, hanem a falu felé félúton leparkolunk.) A vezetés keretében látottakat és hallottakat kicsit kevésnek éreztem (pont a lelkiség nem jött át, csak az üres falak és épületrészek között mentünk a kijelölt útvonalon), de tény, hogy a környezet és Pannonhalma természeti-épületi atmoszférája lenyűgöző. Este Sopronba mentünk városnézni és vacsorázni. Az útközben érintett Hidegség település "nomen est omenként" jelezte, inkább a vacsorán lesz a hangsúly.
Másnap reggelizés céljából megnéztük Kapuvárt (meglepően szép kisváros, Trianon-, első világháborús- és 56-os-emlékművel, szép templommal, kocsmákkal, de reggelizőhely nélkül), majd ellátogattunk a Fertődi kastélyhoz, ami nagyon elegáns és gyönyörű, mégsem hivalkodó. Érdekes, hogy Fertődön (magán a településen) is van lakótelep, ráadásul a főút mentén! Ha a vidéki életben van valami csábító, hát biztos nem ez. Ezt követően átmentünk Nagycenkre és megnéztük a kastélyban található Széchenyi kiállítást. Nekem tetszett, a sok papírrégiség, meg érdekes holmi. Encinek kevésbé. Tény, hogy ehhez a kiállításhoz vagy 30 éve nem nyúltak! Mára már elvárna az ember berendezett szobákat és interaktívabb múzeumbelső-kiallakítást, nem csak tárlókat és vitrineket. Meghát azok a műanyag-dézsában elhelyezett pálmák mindenhol! Nagyon illúzió 
rombolóak! Késő délutánra értünk Csepregre, ahol a már említett Hangya-panzióban szálltunk meg. Csak ajánlani tudom. A szálloda kialakítása gyönyörű. A 12 szoba mindegyike egy-egy városról van elnevezve és annak megfelelően berendezve (mi pont a Velencében voltunk, ami szép emlékeket ébresztett bennünk). Az éjjelin még Biblia is volt odakészítve! Ráadásul az új református kiadás! A panzió árai moderáltak, viszont a szolgáltatásai és a szinvonala maximális. Este még billiárdozni is "megtanítottam" Encit. Vacsorázni és bumlizni Szombathelyre mentünk be. Szombathely számomra is új volt, korábban még nem jártam itt. Szép város. Érzékelhető a küzdelem a szocreál és a századforduló hatásai közt. 
A képen a romos zsinagóga és a kultúrház fala látható. A szó szoros értelmében összeépítve! Megdöbbentő látvány.
Utolsó nap Köszegre mentünk, ami a legszebb élményt nyújtotta. Korábban is nagyon kedveltem, de mára tovább szépült. A bájos kis utcák és házak a várral és a nagytemplommal (szocreál nélkül) nagyon hangulatosak. Viszont a -korábban valószínűleg gyönyörű- zsinagóga itt is romokban hever, úgy mint Szombathelyen (Érthetetlen, hogy miért nem újítják fel ezeket. Vagy, ha az állam nem is foglalkozik velük, a hazai zsidóság miért nem veszi gondjába? Nem hiszem, hogy ne tudnának a felújításra annyi pénzt összeadni vagy kilobbyzni). A vár mellett megnéztük a marcipán múzeumot, ami minden képzeletet felülmúlóan lenyűgöző. Mesetörténetek diorámákban, a 3 kismalactól Micimackóig. Ezt biztosan nem szabad kihagyni! Hazafelé még volt időnk egy kis tatai sétára is. Idén is jól sikerült a tavaszi kirándulásunk.
A mára már megmosolyogtató "a feltalált garas" a Pannonhalmi ajtódíszítésben.
A legnagyobb magyar cipője, melyet Döblingben hordott.
A százholdas pagony marcipánból, a kőszegi Szamos-marcipán Múzeum Meséről-mesére kiállításán.
