Tegnap este bevetésre került az újonnan készített Santiago játék. Meglepő módon csak egy szabályt értelmeztünk félre, ami olyan játék esetében, amit egyikünk sem ismer viszonylag ritkán fordul elő. Vegyes érzésekkel álltunk fel a játéktól. 2,5 parti után, amiből kettőt Tomi nyert (sajnos nem én Tomi) többet vártunk a játéktól. Érdekes, hogy minden együtt van a Santiagoban, amit egy mai játék megkövetel (konfrontáció, konspiráció, licit, kevés szerencse...), mégis valami hiányzott belőle, ami megragdaja az embert (kicsit olyan, mint a polgári házasságkötésekkor rendre elhangzó: "a szerelmet idővel felváltja a kölcsönös megbecsülés..." szöveg, ami, ha megvalósul, akkor aztán hiába nagy a megbecsülés, semmit nem ér az egész.).Mára már többünknek is jobbak lettek a benyomásai a játékkal kapcsolatban. Szerintem elő fog még kerülni... idővel... mindenesetre bele nem szerettünk a játékba, de megbecsüljük. (A csatornaásót Ábel rajzolta)
