Istentisztelet után kilátogattunk a Budakeszi Vadasparkba. Gyerekkoromban jártam ott utoljára, Enci még soha. Nagyon jól éreztük magunkat. Az állatok szép, nagy kifutókkal rendelkeznek és megtekinthető létszámban vannak jelen. Kellemes volt a fák hűvös árnyékában sétálni és sok jófej, barátságos állattal találkozni.
Még soha nem tünt fel, hogy a gólyáknak lyukas a csőrük, át lehet látni egy kis lukon rajta és az se tudatosult még bennem, hogy a térdük előre felé hajlik!
A kecskék rendkívűl érdeklődőek voltak. Persze lehet, hogy csak a potya-kaja miatt voltak ennyire lelkesek.
A kis "csíkospizsammás töfik" nagyon élvezték a dögönyözést, egészen elaléltak egy kis vakarástól. Talán ők voltak a legaranyosabbak. A szürke marha viszont inkább a nyelvét nyújtogatta, ami nem volt túl barátságos, viszont mivel a napon ácsorgott szegény kikötve, némileg érthető (apropó, idén ettem életemben először főt marhanyelvet Anyósomnál és nagyon ízlett)...
Még soha nem tünt fel, hogy a gólyáknak lyukas a csőrük, át lehet látni egy kis lukon rajta és az se tudatosult még bennem, hogy a térdük előre felé hajlik!A kecskék rendkívűl érdeklődőek voltak. Persze lehet, hogy csak a potya-kaja miatt voltak ennyire lelkesek.
A kis "csíkospizsammás töfik" nagyon élvezték a dögönyözést, egészen elaléltak egy kis vakarástól. Talán ők voltak a legaranyosabbak. A szürke marha viszont inkább a nyelvét nyújtogatta, ami nem volt túl barátságos, viszont mivel a napon ácsorgott szegény kikötve, némileg érthető (apropó, idén ettem életemben először főt marhanyelvet Anyósomnál és nagyon ízlett)...
