HTML

Tomi blogja

A blog átmenetileg vagy talán egy kicsivel tovább is szünetel, addig is lehet nézegetni a korábbi bejegyzéseket - Szubjetív élmények és gondolatok, események és láncolatok elsősorban keresztyén szemmel, másodsorban családos szemmel, harmadsorban magyarként. Ezek az én élményeim és észrevételeim a világról ezért nincs komment, viszont levelet tudsz írni! Ha ritkábbak a bejegyzések nem kell megíjedni, térj vissza pár nap múlva!

Naptár

április 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4 5 6 7
8 9 10 11 12 13 14
15 16 17 18 19 20 21
22 23 24 25 26 27 28
29 30

Feedek

Iratterjesztés a HÉV-en

2007.07.25. 18:00 Plenni

Különös élményben volt részem hazafelémenet a HÉV-en. Velem szemben egy 60-as éveit taposó mosolygós házaspár foglalt helyet. Épp azon kezdtem el tűnődni, hogy biztosan keresztyének (a konzervatívan avitt, de tiszta és rendes öltözet, a mosolygós, békés arc, a rendes ember benyomás) amikor a férfi a táskájából kivette az "Isten és a tudomány" című kötetet. - Helyben vagyunk, gondoltam. Tovább töprengtem, vajon milyen felekezethez tartozhatnak? A könyv és a megjelenés alapján valamely kisegyház tagjainak tippeltem őket: metodistáknak vagy baptistáknak.
Tímár utcánál a hölgy is kivett egy könyvet a táskájából és felém nyújtotta (A pápa legújabb megnyilatkozásai vagy valami hasonló címmel - pedig esküszöm nem szugeráltam vagy bámultam őket) - amíg együtt utazunk nem akar olvasni? Első megdöbbenésemben azt mondtam: köszönöm nem, mire a néni íjedten magyarázkodni kezdet: -Nem vagyok Jehovás, csak gondoltam... - de aztán végülis elfogadtam a felajánlást. A könyv valamilyen pápai megnyilatkozás lehetett XVI.Benedektől: A hívők egyházban való közösségmegélése vagy valami hasonló címmel. Elkezdtem olvasgatni (az egyik szerintem problematikus kérdéskört) a szentségimádás részt (mennyi időt töltsünk szentségimádással, mekkora ereje van ennek, hova helyezzük el a templomban a tabernákulumot...), majd észrevettem rólunk protestánsokról is van szó benne, de ekkorra már Aquincumhoz közeledtünk és a házaspár leszálláshoz készülődött. A könyvet visszaadtam. A hölgy további magyarázkodásokba kezdett, miért is adta olvasni a könyvet, meghogy ki is az a Benedek, de ekkor már nem akartam csendben az értetlent adni, mondtam: -én is keresztyén vagyok, református, ráadásul katolikus feleséggel, hívők vagyunk, úgyhogy azért értem miről van szó a kötetben. Erre láthatóan megörült, aztán búcsúzóul még azt mondta: -Mindenki az egy egyházhoz közelít, akkor pont magának való volt ez a könyv, nagyon örülök, Isten áldja!
Aztán tekintve, hogy leszálltak ennyiben maradtunk. Már csak a mosolygós, izgatott arcukat láttam távolodni, pedig azért erre még akartam reagálni, dehát Ő jobban időzítette a dolgot:)
Azért nem ez a kötet lenne a missziós brossúrám a HÉV-en. Persze Isten útjai kifürkészhetetlenek...

komment

Címkék: örömhír

süti beállítások módosítása