Ma a kis Emese elhagyta életében először Budapest közi(ga)zgatási határait. Szentendrére kirándultunk. Tettünk egy kellemes sétát az éppen ma zárvatartó lángosozóhoz majd visszafelé a Brazil kávézóba ültünk be. Jó érzés, hogy nagyon sokan részesítik a kisgyerekes Anyukákat és Apukákat különleges figyelemben, kedvességben és előzékenységben. Ez így volt a Kávézóban is. A kisbabával szinte mindig kapunk egy-egy plusz mosolyt is. Nem hittem, hogy ez még mindig így él a magyar társadalomban. A múltkor a DM-ben a pénztáros nő ajánlotta föl nekem az előttem vásárló hölgy DM-pontjait ("Ha nem tart rá igényt, átadhatjuk az Apukának?!" - na még Apukának se hívtak!), majd az utánamkövetkező hölgy is odajött hozzám és odatta a saját szerzett pontjait. A kávézás után, már megkaptuk Emesétől a jelzést, ideje lenne hazamenni, úgyhogy indultunk is. Örömteli tapasztalatunk, hogy szeret autózni.
