Újra egy remek színházi darabot láttunk a Pesti színházban. A "Négy lába van a lónak, mégis megbotlik" a korrupt, hazug, (ál)szenteskedő, csaló, képmutató 19. századi Oroszországban játszódik, ahol egy törtető ember be akar kerülni az úri körökbe és emellett tekintélyes mennyiségű pénzre szert tenni. Azt hiszem nem is kell tovább taglalni a történetet, annyira jó táptalaj egy komédiához... A szerző, a rendező és a színészek ki is hozzák a maximumot mindebből.Megint csak megbizonyosodtam arról, hogy a színház varázsát nem lehet visszaadni felvételről, tévéből. Tordy Géza játékát élőben látni, hallani, ahogyan az öntelt, részeges orosz nemest játszotta, zseniális volt! Ma este ő volt számomra, aki kiemelkedett az egyébként kiemelkedően teljesítő színészgárdából. Az élő zene, az erősre rajzolt és alakított smink és ruházat, a "pravoszláv kórus"(szintén kiemelkedően jó volt a maga abszurditásával), a vizuáltechnika mind-mind olyan apró adalék volt, ami kiemelte a szokványos, egyszernézhető komédiák közül a darabot. A darab vége kicsit sutára sikeredett. Amennyire kidolgozott, humoros és ötletes volt az első felvonás és különösen a zárókép (Hazafelé is nevetve ismételgettük a kórus zárórefrénjét: "Jegor---és hosszú a haja---), többet várt volna az ember a mű végén is. Olyan érzésünk volt, mintha az utolsó jelenetet a szerzőnek és a rendezőnek öt perc alatt kellett volna összecsapnia. Ennek ellenére, ezt a darabot meg kell nézni. Már csak a kórus miatt is!
A képek, Széman Tamás felvételei- csak annyit mondok: érdemes a többi felvételt is megnézni a fenti linken...
