HTML

Tomi blogja

A blog átmenetileg vagy talán egy kicsivel tovább is szünetel, addig is lehet nézegetni a korábbi bejegyzéseket - Szubjetív élmények és gondolatok, események és láncolatok elsősorban keresztyén szemmel, másodsorban családos szemmel, harmadsorban magyarként. Ezek az én élményeim és észrevételeim a világról ezért nincs komment, viszont levelet tudsz írni! Ha ritkábbak a bejegyzések nem kell megíjedni, térj vissza pár nap múlva!

Naptár

november 2018
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30

Feedek

Ruyter és a prédikátorok 400 éve

2007.09.20. 10:00 Plenni

400 éve született Michiel de Ruyter (1607-1676) holland admirális, a magyar gályarab prédikátorok megmentője. Ismereteink és tettei alapján igazi - nemes értelemben vett - kalandor és hívő ember volt (ahogyan ezt egyébként a portré alatt látható címere is tükrözi). Nem kevesebb, mint 40 kisebb és 15 nagy tengeri összecsapásban vett részt, az Északi-tengertől a Mediterráneumig. Mi sem jellemzi jobban hitét, minthogy nem volt vallási fanatikus. Reformátusként éppúgy elítélte a más vallásúak elleni atrocitásokat is. Első, kortárs életrajzírója így fogalmazza meg: "Az admirális megvetette a nagy megosztottságot a keresztények között és vallási békére vágyott. Gyűlölte azt, ha elítélték, üldözték a másként gondolkodó hívőket és azokat, akik a keresztyén hiten kívül álltak."
Az ellenreformáció idején a jezsuiták szorgalmazására és vezetésével a pozsonyi törvényszék többszáz protestáns lelkészt, tanítót, harangozót (!) ítélt el hite miatt, a felségárulás bárkire könnyen ráfogható  vétségével és végeztetett ki vagy záratott börtönbe. Természetesen a kor szokása szerint válogatott kínzásokkal próbálták a prédikátorokat rávenni vallásuk elhagyására. Viszonylag kevesen törtek meg, így elrettentésképpen 39 (más források szerint 40, illetve 41) református és lutheránus prédikátort hurcoltattak el Itáliába és adtak el gályarabságra. Közülük Nápolyból, ahol szabadulásuk idején raboskodtak, 28 prédikátor tért haza élve. Az eset felszínre kerülését követően nemzetközi szinten botránkozott meg Európa, viszont ahogy az már lenni szokott, kevesen tettek lépéseket. Egyedül a holland parlament hozott érdemi döntést: Ruytert bízták meg, hogy "tegyen erőfeszítéseket kiszabadításuk ügyében". Az admirális egyéni módon értelmezte az "erőfeszítés" szót és maximálisan élt is lehetőségeivel. 1676. február 11-én körülvette Nápoly városát flottájával. Ágyúit a városra irányította... Nem volt szükség ennél több "erőfeszítésre". A nápolyi alkirály szabadon engedte a még életben maradt prédikátorokat.
Ruyter és a hollandok e nemes gesztusa évszázadokra, sőt, mind a mai napig meghatározza Hollandia és Magyarország, kiemelten a holland és a magyar református egyház kapcsolatát. Századokon keresztül tanulhattak ösztöndíjjal magyar reformátusok hollandiai egyetemeken és azon sem kell csodálkoznunk, ha a XVII-XVIII. századi könyvek kiadási helyeként Utrechtet találunk feltüntetve. A Baár-Madasban még sportszereinket és iskolapadjainkat is Hollandiából kaptuk. Emlékszem a nyelvi teremben az asztalomba volt karcolva: "Feyenoord".
A történet legutóbbi eseménye 1991. augusztus 18.: II. János Pál - debreceni látogatásakor az előzetes forgatókönyvet spontán megváltoztatva - saját maga járult a gályarabok emlékművéshez és helyezte el koszorúját. Valóban nagyformátumú egyéniség volt a lengyel pápa, hisz nincs nehezebb, mint szembenézni felvállalt közösségünk múltbéli hiábival, tévelygésével és bűnösségével és mindemellett cselekedetekkel is kimutatni tiszteletünket a -talán nem is olyan- másként gondolkodó mártírok előtt.
Megdöbbentő, de Michiel de Ruyterről és a gályarabokról alig találunk információt magyar oldalakon. A 331 éve gályarabságra adott "hitvalló őseink" teljes névsora (zárójelben a szolgálati hely és a felekezet: ref=református, luth=lutheránus), megemlékezésként és az irántuk való őszinte tisztelet és hála jeleként most fog elsőként felkerülni az internetre:

Alistáli K. György (Szőny - ref.)
szabadulását követően hazatért
Bátorkeszi István (Veszprém - ref.)
szabadulását követően hazatért
Borchidai Miklós (Rábaszentandrás - luth.)  gályarabságban hunyt el Nápolyban
Bugány Miklós (Sajógömör - luth.)
szabadulását követően hazatért
Czeglédi Péter (Léva - ref.)
szabadulását követően hazatért
Edvi Illés Gergely (Németgencs - luth.) belehalt a kínzásokba úton Nápoly felé
Fileki István (Náprágy - ref.)
gályarabságban hunyt el Nápolyban
Goisz Mihály (Kálnó - luth.) úton Nápoly felé elhunyt
Harsányi Móricz István (Rimaszombat - ref.)
szabadulását követően hazatért
Jablonczay János (Bej - ref.)
szabadulását követően hazatért
Kálnai Péter (Putnok - ref.)
szabadulását követően hazatért
Karasznai Mihály (Kelemér - ref.)
szabadulását követően hazatért
Kocsi Csergő Bálint (Pápa - ref.)
szabadulását követően hazatért
Komáromi Süllye István (Ács - ref.)
szabadulását követően hazatért
Köpeczi Haller Balázs (Szkáros - ref.)
szabadulását követően hazatért
Körmendi György (Bars - ref.)
szabadulását követően hazatért
Lány György (Korpona - luth.) úton Nápoly felé megszökik, de hazatérés közben elhunyt
Leporinus Miklós (Polta - luth.)
szabadulását követően hazatért
Masnicius Tóbiás (Szenice - luth.) úton Nápoly felé megszökik, hazatért
Mazári Dániel (Tamási - luth.)
gályarabságban hunyt el Siracusánál
Nikléci Boldizsár (Agárd - luth.) szabadulását követően Angliába, majd Hollandiába került
Nikléci Sámuel (Alsósztregova - luth.)
szabadulását követően Szászországba került
Otrokócsi Fóris Ferenc (Rimaszécs - ref.)
szabadulását követően hazatért
Paulovics Mihály (Túrócszentmárton - luth.)
gályarabságban hunyt el Nápolyban
Scultéti Jakab János (? - luth.) gályarabságba került, de további sorsáról nem tudunk
Séllyei M. István (Pápa - ref. püsp.) szabadulását követően hazatért
Simon Péter (Simony - ref.)
szabadulását követően Svájcba került
Simonides János (Breznóbánya - luth.) Nápolyi kereskedők szabadították ki, hazatért
Steller Tamás (Újbánya - luth.) szabadulását követően hazatért
Szalóczi Mihály (Zubogy - ref.)
szabadulását követően hazatért
Szenczi Száki János (Tata - ref.)
úton Nápoly felé elhunyt
Szentpétery Mangó István (Simonyi - ref.)
szabadulását követően hazatért
Szilvási István (Császár - ref.) gályarabságban hunyt el Nápolyban
Szódói Balogh András (Nagysár - ref.) szabadulását követően Svájcba került
Szomodi János (Szendrő - ref.)
szabadulását követően hazatért
Tinkovich János (Lest - luth.)
gályarabságban hunyt el Nápolyban
Turóczi Végh András (Fülek - ref.)
szabadulását követően hazatért
Ujvári János (Mezőörs - ref.)
szabadulását követően hazatért
Zsédenyi István (Dörgicse - luth.)
szabadulását követően hazatért


Hodosi Sámuel református lelkész albumából való rajzok, 1678-79-ből.

Címkék: örömhír história