Nagypéntek, Jézus Krisztus kereszthalála, húsvétvasárnap pedig feltámadása. A szép, új békásmegyeri templom igen kényelmetlen padjaiban (Bár most krónikus időhiány miatt jöttünk ide, időről-időre jó dolog kimozdulni megszokott templomainkból. Békáson egy barátságos és bölcs lelkészt ismerhettünk meg. Tetszett, hogy befelé jövet itt is mindenkit köszöntenek az ajtóban a presbiterek. Ezt nálunk csak nemolyan rég vezették be, de szerintem az ilyen apróságok, nagyon sokat jelentenek a híveknek és a templombalátogatóknak egyaránt.) a prédikáció a Szentek szentjébe vezető kárpit kettéhasadásáról szólt, ami akkor következett be a jeruzsálemi templomban, amikor Jézus meghalt a kereszten. Talán a keresztyénség legnagyobb ünnepe a húsvét, hiszen Krisztus kereszthalála megnyitotta az utat az Atyaistenhez. Többé nem vagyunk elválasztva tőle: Jézus által, aki az egyetlen út, egyetlen igazság és egyetlen életlehetőség eljuthatunk hozzá. A Szentek Szentje, Isten sátora az emberek között. A zsidóknál minden évben egyszer és csakis a főpap mehetett be a kárpit mögé. Előtte áldozatot mutatott be a népért és magáért, hiszen Isten közelségét a bűnös ember nem viselheti el.A kárpit kettéhasadt, Isten eljött az emberek közé, hogy aki hisz Őbenne el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Már itt a földön is! Erről szól húsvét, a feltámadás.
