Tegnap előadáson voltunk a korházban, ahol Enci várhatóan (az egészségügyi káoszkeltés jelenlegi állása szerint) szülni fog. Az újszülött első napjairól szólt az előadás. Érdekes volt látni a sok görögdinnyét rejtegető hölgyet és köztük a legszebbiket Encikét, de mégérdekesebb volt hallgatni a tanácsokat a gyermekgyógyásztól, mit is tegyünk, ha egy kisbaba jelenik meg köztünk, mint családtag.
Rá kellett jönnöm újra, hogy igazándiból még nem sikerült felfognom, mit is jelent az apaság. Alig várom már természetesen, hogy találkozhassak a kisbabával, csak olyan felfoghatatlan, hogy egyszerre csak egy új élet lesz köztünk, akit formálhatunk, alakíthatunk és én leszek az apuka. Család elszakíthatatlan kötelékéhez, új jövevény csatlakozik. Az ember szinte libabőrös lesz a gondolattól. Többé már nem leszek gyerek... családapa leszek, pater familias.
Kitüntető és boldog érzés, de asszem még mindig nem fogtam fel, mit is jelent. Eleinte aggódtam emiatt, de tulajdonképpen nem is baj (azt hiszem amig át nem éli az ember az apaságot, fel sem foghatja igazán mit jelent), majd együtt tanulok a Kicsivel.
Rá kellett jönnöm újra, hogy igazándiból még nem sikerült felfognom, mit is jelent az apaság. Alig várom már természetesen, hogy találkozhassak a kisbabával, csak olyan felfoghatatlan, hogy egyszerre csak egy új élet lesz köztünk, akit formálhatunk, alakíthatunk és én leszek az apuka. Család elszakíthatatlan kötelékéhez, új jövevény csatlakozik. Az ember szinte libabőrös lesz a gondolattól. Többé már nem leszek gyerek... családapa leszek, pater familias.
Kitüntető és boldog érzés, de asszem még mindig nem fogtam fel, mit is jelent. Eleinte aggódtam emiatt, de tulajdonképpen nem is baj (azt hiszem amig át nem éli az ember az apaságot, fel sem foghatja igazán mit jelent), majd együtt tanulok a Kicsivel.
