Az Operában voltunk. Zsolt barátomék nem tudtak elmenni bérletük mai darabjára (Wagner: Tannhäuser) így átadták nekünk a bérletüket. Kíváncsian vártam, némi félelemmel (az előadás időtartama: kb 4 óra) a híres darabot.
Összességében nagyon tetszett. A szék és a felkínált lábhely a harmadik felvonásra már kifejezetten ellenségesen viselkedett velem (de legalább a mögöttünk ülő hölgy abbahagyta a körömpiszkálást).
A képen a darab kottakéziratának egy lapja. A mű röviden: Tannhäuser egy dalnok a kora középkori Német Birodalomban, aki dicsőségben úszva enged buja kívánságainak és leköltözik Vénuszhoz az Alvilágba, de mivel hamar ráun az állandó paráznaságra, visszatér a bölcs énekmondók világába. Rögvest egy dalnokverseny kellős közepébe, ahol csúfosan leszerepel, t.i. kiderül, milyen bohón élt és ráadásul Vénusz istennővel. Meg akarják ölni, de a király lánya, aki rettentően szereti kieszközöl neki egy bűnbánati zarándoklatot Rómába, de nem kap kegyelmet, bár őszinte megbánást mutat, így összetörve azt tervezi inkább visszatér Vénuszhoz és a bujálkodáshoz (titokban én ennek drukkoltam, mert nagyon tetszett az alvilágra komponált Wagner muzsika). Közben a királylány belehal a fájdalomba, hogy nem tér vissza a bűnbocsánatot nyert zarándokokkal Tannhäuser. Ez letaglózza a dalnokot és közben a meghalt királylánynak köszönhetően isteni bűnbocsánat is születik.
A díszlet és a zene remekül összecseng, ügyes a színpadtechnika, és a dalnokversenyen 104 szereplő van egyszerre a színpadon (megszámoltam!), kardokkal, zászlókkal. Első Wagner darabom volt, és összességében tetszett, habár kicsit hosszú volt (érdekes, mégse érződött, hogy feleslegesen van nyújtva a darab). A darab monumentális és patetikus, mégse válik -még mai szemmel sem- groteszké és hamissá. Egyszerre azt is megértettem mért rajongott Hitler Wagnerért.
Azt se gondoltam, hogy létezik Magyarortszágon Wagner Társaság: saját folyóírattal!
Összességében nagyon tetszett. A szék és a felkínált lábhely a harmadik felvonásra már kifejezetten ellenségesen viselkedett velem (de legalább a mögöttünk ülő hölgy abbahagyta a körömpiszkálást).
A képen a darab kottakéziratának egy lapja. A mű röviden: Tannhäuser egy dalnok a kora középkori Német Birodalomban, aki dicsőségben úszva enged buja kívánságainak és leköltözik Vénuszhoz az Alvilágba, de mivel hamar ráun az állandó paráznaságra, visszatér a bölcs énekmondók világába. Rögvest egy dalnokverseny kellős közepébe, ahol csúfosan leszerepel, t.i. kiderül, milyen bohón élt és ráadásul Vénusz istennővel. Meg akarják ölni, de a király lánya, aki rettentően szereti kieszközöl neki egy bűnbánati zarándoklatot Rómába, de nem kap kegyelmet, bár őszinte megbánást mutat, így összetörve azt tervezi inkább visszatér Vénuszhoz és a bujálkodáshoz (titokban én ennek drukkoltam, mert nagyon tetszett az alvilágra komponált Wagner muzsika). Közben a királylány belehal a fájdalomba, hogy nem tér vissza a bűnbocsánatot nyert zarándokokkal Tannhäuser. Ez letaglózza a dalnokot és közben a meghalt királylánynak köszönhetően isteni bűnbocsánat is születik.A díszlet és a zene remekül összecseng, ügyes a színpadtechnika, és a dalnokversenyen 104 szereplő van egyszerre a színpadon (megszámoltam!), kardokkal, zászlókkal. Első Wagner darabom volt, és összességében tetszett, habár kicsit hosszú volt (érdekes, mégse érződött, hogy feleslegesen van nyújtva a darab). A darab monumentális és patetikus, mégse válik -még mai szemmel sem- groteszké és hamissá. Egyszerre azt is megértettem mért rajongott Hitler Wagnerért.
Azt se gondoltam, hogy létezik Magyarortszágon Wagner Társaság: saját folyóírattal!
