Be kell látnom az (ál-)értelmiségi kesergés arról, hogy milyen borzasztó a világ és mennyivel erkölcsösebb, értékelvűbb, jobb volt régen: nem ésszerű, sőt kicsit demagóg, meg némileg hazug is (mégha részigazságokat tartalmaz is - nehezen kifejthető persze mindez egy blog keretében). Továbbá egy kedves olvasóm felhívta rá a figyelmem, hogy azért ma is vannak jópofa dolgok: például gyufacimke-sorozaton híres tudósok arcképcsarnokával találkozhatunk, stb...
Az embernek valóban belesajog mindene abba, ami ezzel a szerencsétlen országgal zajlik az értékek devalvációja és a haza konkrét árulása mentén, de tudomásul kell vennünk: történelmünk lineárisan halad a végpusztulás felé: hol nagyobb, hol kisebb göröngyökkel, hol ilyen, hol olyan tragédiákkal, hol több, hol kevesebb szomorúsággal, hol láthatóbban, hol láthatatlanabbul. Nekünk töretlenül kell törekednünk a jóra, a szépre és az értékre. Ahogy Luther Márton mondja: "Ha tudnám, hogy holnap vége lesz a világnak, akkor még ma elültetnék egy almafát.".
Az embernek valóban belesajog mindene abba, ami ezzel a szerencsétlen országgal zajlik az értékek devalvációja és a haza konkrét árulása mentén, de tudomásul kell vennünk: történelmünk lineárisan halad a végpusztulás felé: hol nagyobb, hol kisebb göröngyökkel, hol ilyen, hol olyan tragédiákkal, hol több, hol kevesebb szomorúsággal, hol láthatóbban, hol láthatatlanabbul. Nekünk töretlenül kell törekednünk a jóra, a szépre és az értékre. Ahogy Luther Márton mondja: "Ha tudnám, hogy holnap vége lesz a világnak, akkor még ma elültetnék egy almafát.".
