Sokidő után először könyv nélkül keltem útnak reggel. Most már tudom hiba volt. Betűkhöz szokott szemem kísértést érzett egy Metro újság elvételéhez. Bár ne tettem volna! Sajnos a Kázmér és Huba képregényoldal legyőzte a hírektől való félelmemet. A szokott rutin szerint hátulról kezdtem el olvasni a lapot. Képregény, érdekességek - eddig rendben van. Sport: A szponzor távozik (ugyan mért is maradna?), Bozóky perel (szóval valaki megint lopott, csalt vagy hazudott - ennyit a focihírekről). Továbblapozva, hírdetik a jobbnál jobb lakóparkokat: VII-VIII-IX kerületben 400ezres négyzetméterárért; olyan bődületesen hazug szlogenekkel, hogy azokon már csak nevetni lehet. További rovatok: Budapest (jaj), Kultúra, "Álkultúra"... A vezércikket a Playboy főszerkesztőhelyettese jegyzi (no comment), ahogy megyek előre (azaz visszafelé) egyre gyakrabban bukkannak fel magukat abszolut korrektnek beállító politikusok fényképei, a látható elmebetegség jeleivel a szemükben. Gyorsan bezárom és a Deák téren már landol is a metrókukában a Metro. Ahogy látom a Deák térre már többen végeztek az olvasással (vagy inkább lapozgatással). Szépen gyűlnek az újságok...
Vajon van lehetőségünk a média által a tisztánlátásra vagy, ha ez nem is lehetséges, akkor inkább zárjuk ki ahogy lehet az életünkből a híreket, a politikát, a közéletet? Jól teszem, ha nem tájékozódok a közéletről, mentve lelki békémet és megőrizve magamat az elkeseredéstől? Van értelme politikai/közéleti újságot olvasni? Ha igen, miért? De ha elzárkózok a közügyektől, közönyösen, vajon bírálhatom-e? Felmerül a kérdés, van e szabadsága az egyénnek a demokráciában? Hiszen az igazsághoz láthatóan nem férhet hozzá és akaratát nem juttathatja érvényre. Érdemes az igazságot keresni közügyekben? Meg lehet találni? Vajon igaza van Pilátusnak, amikor cinikusan Jézushoz szól vagy talán csak magának: "Micsoda az igazság?" A demokrácia és a diktatúra között néha úgy tűnik csak annyi lényegi különbség van, hogy a demokráciában két diktatúra váltogatja egymást, míg az igazi (nem feltétlenül gonosz) diktatúrában egy van, ami legalább kiszámítható (tudom, direkt sarkos a megfogalmazás!).
Most úgy gondolom korunkban nem érdemes közügyekkel foglalkozi. Nem mondhatjuk ki, hogy minden politikus és közszereplő ugyanolyan önző, képmutató, csaló; óriási különbségek vannak. Dönteni viszont csak etikai és értékelvi alapon tudok. Ehhez viszont elegek a háttérinformációk, a tények és a józan ész, naprakésznek lenni nem érdemes és nem is szabad.
Az én és a mi dolgunk, hogy imádkozzunk és dolgozzunk.
Vajon van lehetőségünk a média által a tisztánlátásra vagy, ha ez nem is lehetséges, akkor inkább zárjuk ki ahogy lehet az életünkből a híreket, a politikát, a közéletet? Jól teszem, ha nem tájékozódok a közéletről, mentve lelki békémet és megőrizve magamat az elkeseredéstől? Van értelme politikai/közéleti újságot olvasni? Ha igen, miért? De ha elzárkózok a közügyektől, közönyösen, vajon bírálhatom-e? Felmerül a kérdés, van e szabadsága az egyénnek a demokráciában? Hiszen az igazsághoz láthatóan nem férhet hozzá és akaratát nem juttathatja érvényre. Érdemes az igazságot keresni közügyekben? Meg lehet találni? Vajon igaza van Pilátusnak, amikor cinikusan Jézushoz szól vagy talán csak magának: "Micsoda az igazság?" A demokrácia és a diktatúra között néha úgy tűnik csak annyi lényegi különbség van, hogy a demokráciában két diktatúra váltogatja egymást, míg az igazi (nem feltétlenül gonosz) diktatúrában egy van, ami legalább kiszámítható (tudom, direkt sarkos a megfogalmazás!).Most úgy gondolom korunkban nem érdemes közügyekkel foglalkozi. Nem mondhatjuk ki, hogy minden politikus és közszereplő ugyanolyan önző, képmutató, csaló; óriási különbségek vannak. Dönteni viszont csak etikai és értékelvi alapon tudok. Ehhez viszont elegek a háttérinformációk, a tények és a józan ész, naprakésznek lenni nem érdemes és nem is szabad.
Az én és a mi dolgunk, hogy imádkozzunk és dolgozzunk.
