Most így az apás szülés után tudatosodott bennem igazán, mit köszönhet az ember az édesanyának és a gyermeket szülő feleségének. Nem lehetünk elég hálásak, nem tudjuk szavakkal kifejezni azt, amit tesznek értünk. Tudja ezt az ember, mint a bemagolt leckét, milyen nagy dolog, milyen nehéz, mekkora áldozat..., de így átélve egészen más rágondolni, ránézni Enikőre vagy a Mamámra. Örültem, hogy benn voltam: sokat jelentett mindkettőnknek.
Az alábbiakban újabb, friss képek találhatók Emeséről:)
