Két éve vagyunk házasok Encivel. Visszagondolva erre a kétévvel ezelőtti napra első gondolatként ezek ugranak be:Enci gyönyörű frizurája, Kevi felvirágzott esküvői Alfája, a kis csengettyűszó a templomba- lépéskor, az erős és gyönyörű orgonajáték, a stóla, a mindkettőnk által mondott református esküszöveg, a Barnabások éneke, Adrika, mint koszorúslány, Endre, mint vőfély, a tánc Encivel, a lufis-tánc játék, a vendégek, a fürjleves, az ajándékok, a vetítés, a limbó, a jó idő...és még mennyi szép pillanat!
Nem lehetek elég hálás Enciért és Encinek, hogy van nekem.
Apropó, ki találta ki azt az egetrengető butaságot, hogy a szerelem elmúlik meg átalakul kölcsönös megbecsüléssé?! Őrület!
