Az idei március 15-e nehéz ünnep. 159 éve a hazaszeretet győzött az elnyomáson, a magyarság beolvasztásán, negligálásán. A politikai foglyok kiszabadítását megkezdték, a nemzeti zászló új értelmet kapott, lendületbe került az ország. Az áprilisi törvényekkel (szívem szerint én inkább ezt ünnepelném április 11-én) Magyarország és a magyarság "legalizálódott" a Habsburg Birodalomban.Mára 1848-at emlegetve csak arcunk pirulása marad nekünk. Mint ahogy nincs értelme diktatúrában demokráciát ünnepelni, ugyanígy nincs értelme a hazaszeretet ünnepét, március 15-ét ünnepelni a mai Magyarországon. Csak emlékezni lehet és imádkozni.
Az Isten, család, haza (Figyelem! Nem Isten, haza, család) szent hármassága mára teljesen felborult. Csak a pénz és a hatalomvágy vonzalma maradt (mit maradt?! alakult ki, alakult újjá), ráadásul egészen betegesen, ördögien, megkötözötten. Nemcsak a hazát és a családot, de az Istent is megtagadják, semmibe veszik.
48-as hőseinknél és vezetőinknél a haza került mindenek elé (gondolok itt Széchenyire, Petőfire, Vörösmartyra, de akár Kossuthra is). Ez sem jó, de a pénz és hatalom szenvedélybetegségénél mégiscsak nemesebb (legalábbis emberi szemmel). Ezért is tiszteljük őket.
Emlékezzünk nemzeti nagyjainkra és a márciusi ifjakra!
U.i.: A 48-as nemzeti pontok újraolvasását csak ajánlani tudom!
"Boldog az a nemzet, amelynek Istene az Úr, az a nép, amelyet örökségül választott." -mondja a zsoltáros. Urunk, kérünk könyörülj meg országunkon!
