A Vidéki színházak találkozójának előadásán voltunk a Tháliában. A kecskeméti Katona vendégdszerepelt Gogol: Háztűznéző c. remek komédiájával. Azért választottam ezt, mert korábban már láttam egyszer a Radnótiban Kulkával, Mikóval, Szombathyval és azóta is nagy élmény visszagondolni erre az előadásra.
A darab összességében kellemes volt és szórakoztató, a színészek mesterien játszottak, kiemelkedő volt a Padkaljószint játszó Magyar Attila és a Baltazár Baltazárovics Csócsálov tengerészt alakító Szokolai Péter (mondjuk ez tényleg hálás szerep).
Ami nem tetszett, az a rendező mindenáron való újítási szándéka. Kényszeresen próbálta modernizálni a darabot, pedig ez a Gogol mű ezt nagyon nem akarja. Ez egy komédia, aminek az ereje pont abban rejlik, hogy a századfordulós "Abszurdisztánban", a cári Oroszországban meglévő anomáliákat használja ki és éppen úgy, hogy megragadja a korhangulatot és a kor filozófiáját. A trükkösen kialakított fal, amelyen ki-be mozoghatnak a színészek, ötletes és még elfogadható, de az alúlöltözött és kifejezetten idétlen bártáncosnő, aki mindig valami piros kendőt húz ki mindenünnen már inkább bosszantó és töredezetté teszi a szinészek által tényleg varázslatosan alakított atmoszférát és jeleneteket.
A darab kicsit olyan volt, mint egy gyönyörű krémes-habos torta a tetején galambguánóval.
A darab összességében kellemes volt és szórakoztató, a színészek mesterien játszottak, kiemelkedő volt a Padkaljószint játszó Magyar Attila és a Baltazár Baltazárovics Csócsálov tengerészt alakító Szokolai Péter (mondjuk ez tényleg hálás szerep).Ami nem tetszett, az a rendező mindenáron való újítási szándéka. Kényszeresen próbálta modernizálni a darabot, pedig ez a Gogol mű ezt nagyon nem akarja. Ez egy komédia, aminek az ereje pont abban rejlik, hogy a századfordulós "Abszurdisztánban", a cári Oroszországban meglévő anomáliákat használja ki és éppen úgy, hogy megragadja a korhangulatot és a kor filozófiáját. A trükkösen kialakított fal, amelyen ki-be mozoghatnak a színészek, ötletes és még elfogadható, de az alúlöltözött és kifejezetten idétlen bártáncosnő, aki mindig valami piros kendőt húz ki mindenünnen már inkább bosszantó és töredezetté teszi a szinészek által tényleg varázslatosan alakított atmoszférát és jeleneteket.
A darab kicsit olyan volt, mint egy gyönyörű krémes-habos torta a tetején galambguánóval.
