Tímár utcánál a hölgy is kivett egy könyvet a táskájából és felém nyújtotta (A pápa legújabb megnyilatkozásai vagy valami hasonló címmel - pedig esküszöm nem szugeráltam vagy bámultam őket) - amíg együtt utazunk nem akar olvasni? Első megdöbbenésemben azt mondtam: köszönöm nem, mire a néni íjedten magyarázkodni kezdet: -Nem vagyok Jehovás, csak gondoltam... - de aztán végülis elfogadtam a felajánlást. A könyv valamilyen pápai megnyilatkozás lehetett XVI.Benedektől: A hívők egyházban való közösségmegélése vagy valami hasonló címmel. Elkezdtem olvasgatni (az egyik szerintem problematikus kérdéskört) a szentségimádás részt (mennyi időt töltsünk szentségimádással, mekkora ereje van ennek, hova helyezzük el a templomban a tabernákulumot...), majd észrevettem rólunk protestánsokról is van szó benne, de ekkorra már Aquincumhoz közeledtünk és a házaspár leszálláshoz készülődött. A könyvet visszaadtam. A hölgy további magyarázkodásokba kezdett, miért is adta olvasni a könyvet, meghogy ki is az a Benedek, de ekkor már nem akartam csendben az értetlent adni, mondtam: -én is keresztyén vagyok, református, ráadásul katolikus feleséggel, hívők vagyunk, úgyhogy azért értem miről van szó a kötetben. Erre láthatóan megörült, aztán búcsúzóul még azt mondta: -Mindenki az egy egyházhoz közelít, akkor pont magának való volt ez a könyv, nagyon örülök, Isten áldja!
Aztán tekintve, hogy leszálltak ennyiben maradtunk. Már csak a mosolygós, izgatott arcukat láttam távolodni, pedig azért erre még akartam reagálni, dehát Ő jobban időzítette a dolgot:)
Azért nem ez a kötet lenne a missziós brossúrám a HÉV-en. Persze Isten útjai kifürkészhetetlenek...