Tegnap voltunk először (még hányszor fogom ezt leírni, hiszen most Emese megszületése után minden újraszámozódik) moziban. Először voltunk több órát távol a gyermektől. Megnéztük az új (bár már elég régi) Harry Potter filmet.
Katasztrofálisan rossz volt, nagyon nem tetszett. Annyira rossz volt, hogy kritizálni sincs kedvem. Ezt a filmet még plágiummal sem lehetne vádolni annyira más volt, mint a könyv. Szokás szerint minden sarkítva és eltúlozva. Az eddigi filmek mégis tetszettek, mert volt bájuk és meseszerűek voltak, illetve csak néha tértek el a könyvtől. A Főnix rendjében a könyv legfontosabb üzenetei megmásítva, jobbesetben pocsék interpretációban átfogalmazva vannak, így a film azok számára is élvezhetetlen, akik olvasták a könyvet... Nem is folytatom, mert így is eleget bosszankodtam rajta.
A mozizás két üdítő színfoltja a Simpson's előzetes volt, meg a mellettünk ülő kislány, aki néha kommentálta az eseményeket: mint például a csókjelenetnél: "fúúúj"...
A Simpson előzetes óriási volt! (a kép forrása: alicce blogja) Homer felesége értetlenkedik, mit keresnek disznólábnyomok a plafonon, mire a következő snitten láthatjuk és hallhatjuk a családfőt: "...a pókmalac, a pókmalac, ha kedve tartja hát a plafonon halad!" Még a Potter film elején is nevetgéltek többen ezen az abszurd poénon. Még ma is nevetünk Encivel, ha felidézzük: "A pókmalac, a pókmalac..."
Katasztrofálisan rossz volt, nagyon nem tetszett. Annyira rossz volt, hogy kritizálni sincs kedvem. Ezt a filmet még plágiummal sem lehetne vádolni annyira más volt, mint a könyv. Szokás szerint minden sarkítva és eltúlozva. Az eddigi filmek mégis tetszettek, mert volt bájuk és meseszerűek voltak, illetve csak néha tértek el a könyvtől. A Főnix rendjében a könyv legfontosabb üzenetei megmásítva, jobbesetben pocsék interpretációban átfogalmazva vannak, így a film azok számára is élvezhetetlen, akik olvasták a könyvet... Nem is folytatom, mert így is eleget bosszankodtam rajta.

A Simpson előzetes óriási volt! (a kép forrása: alicce blogja) Homer felesége értetlenkedik, mit keresnek disznólábnyomok a plafonon, mire a következő snitten láthatjuk és hallhatjuk a családfőt: "...a pókmalac, a pókmalac, ha kedve tartja hát a plafonon halad!" Még a Potter film elején is nevetgéltek többen ezen az abszurd poénon. Még ma is nevetünk Encivel, ha felidézzük: "A pókmalac, a pókmalac..."