Jelenlegi „kenyéradóm, főnököm" (a 2 hónapos Emese) elengedett egy fél munkanapra. Nagylelkűségét az is elősegítette, hogy nagyon jó helyettesítőt találtam magam helyett, az egészen kiváló apukáját. Kismamaként, így az első időkben -amikor egy baba nagyjából 3 óránként eszik- nagy lehetőség egy ilyen kimenő jól akartam kihasználni. Nagyon vágytam arra, hogy kis kóstolót kaphassak a Városmisszió színes programjaiból és atmoszférájából. Elmentem hát a Gospel programsorozat szombat délutáni eseményeire. Levente Péter és Gryllusz Vilmos műsorait láttam, hallottam, ami már önmagában is nagy élmény, de ami még jobban esett, látni azt a sok családot ücsörögni, jönni-menni a szép őszi napsütéses délutánon. Egyházam kitett magáért úgy érzem ezen a héten és én csak remélem, hogy lesz még hasonló megmozdulásunk.
Nagyon jó ötletnek tűnt a „Meghallgat-lak" és az imádkozó sátor is. Egészen átjárt azaz érzés, hogy a városnak lelki értelemben van még jövője, vannak benne tartalékok. Nagyon derűs szívvel tartottam haza, szatyromban egy Emesének dedikáltatott Gryllus kottáskönyvvel, amikor a HÉV-re -éppen az utolsó megállóm előtt- felszállt három fiatalember és leülve elkezdték pulcsijukból, dzsekijük kiszakított béléséből kiszedegetni a frissen lopott drogéria holmit. Nem kis mennyiséget, egészen elképesztő, hogy mennyi minden került elő a bugyrokból. Közben fennhangon, büszkén azt is kitárgyalták, hogy kinek hogy ment. Nem sokáig hagyták, hogy elmerüljek derűs gondolataimban. A világban ahol ott a jó, ott azonnal megjelenik a rossz is.
