Tegnap átvettem egy internetes fórumon, használtan de új állapotban (még a keretekből a lapkák sem voltak kinyomkodva) kínált társasjátékot: A Gigantent. Anno még szemeztem Regensburgban vele a megjelenését követő években, de az ára és beszerezhetetlensége miatt, hamar letettem róla. Jó így visszagondolni a régi németországi kiruccanásokra, amikor az ember csak járta a játékboltokat és forgatta a dobozokat. Akár órákig is elnéztem az akciós kínálatot, gyűjtöttem a prospektusokat... és persze döntöttem. Hol jól, hol rosszul...Hazafelé menet a játékkal a hónom alatt, azon töprengtem, hogy miféle ember az elhivatott társasjátékos (geek, gamer). Sokféle (szellemi) hobby művelőit ismerem: általában egyedülálló, magányos emberek, jobb esetben elváltak, zűrös, rendezetlen háttérrel és anyagiakkal. A szenvedélyes hobby nem tűr meg családot, kapcsolatot. Egyáltalába véve külvilágot se nagyon.
Az elhivatott társasjátékos ismerőseim viszont szinte kivétel nélkül mind családos emberek, többnyire kisgyerekekkel. Általában 25-40 évesek, mindenképpen konszolidált, konzervatív életstílusú emberek, rendezett családi és munkahelyi háttérrel. A Giganten átvételekor megismerkedve Lalával, megintcsak egy családos, kisgyerekes 30-40 közötti gamert ismerhettem meg. A társasjáték egy dologban mindenképp különbözik a klasszikus szellemi hobbyktól: állandó közösséget, kommunikációt, együttlétet igényel.
Nem lehet elvonultan űzni. A leírtaknak megfelelő ember pedig mi másra vágyhatna az életében, mint családra és családos/családbarát környezetre! Megintcsak meg kell állapítanom: A társasjátékozás csodálatos dolog!Persze csodabogarak és kivétel mindig akadnak. Talán ilyen lehet Friedmann Friese is, aki nem túl konszolidált és nem is túlzottan konzervatív. Friese a saját magáról elnevezett 2F-Spiele kiadó tulajdonosa. A zseniális játékkészítő (lásd a képen) minden játékának a címe csak F-betűvel kezdődik és zöld színű dobozba kerül. Vajon miért...? Egyszer vele is szívesen megismerkednék! Végre lenne egy különc társasjátékos ismerősöm is!
