Ma Kesztölc térségében a Pilisben kirándultunk házaskörünkkel. Nagyon vidám és szép erdei sártúra volt (Enci szegény pirosvelúr csízmája - ami annyira jól áll neki - jelenleg élet-halál harcot folytat tisztítása közben). A kesztölci misét csak 1 órával késtük le, viszont egyébként is szlovákul hangzott volna, így csak rövid pillantást vetettünk a temetőre (megcsodálva a kereszt a vörös csillag és a "holtaknak az élők" ekklektikus egységét), majd bevetettük magunkat Sárgolyóbisunk legsárosabb erdejébe, ahol mufloncsordát, hóvirágokat, egy a csúszós talaj miatt nagyon nehezen megközelíthető barlangot és sok fát láttunk.Hazafelé menet nem várt meglepetés volt, amikor Balázs jelezte, betérhetnénk az Üvegtigrisbe. No nem a "virsliért" és a "sörért", hanem csak körbenézni a forgatás helyszínén. Érdekes, mennyivel szűkebb élőben a helyszín, mint a filmen. A tó, a kocsi és az útkanyarulat egy kis szűk parcella tulajdonképpen. Jelenleg csak a kocsi van meg, sajnos Lali
WC-je már nem, így gyorsan végeztünk a filmtörténeti-emlékmű megtekintésével, majd érintve a kiváló Emil cukrászdát 5 körülre már otthon is voltunk. Ma este -úgy érzem- altatásra nem lesz szükség!U.i.: és még olyan kiránduláson sem voltam, ahol többet beszétünk walkie-talkien, mint élőben!
Kedves Szilvi és Balázs! Köszönjük a kirándulást!
Első Magyar Kávémanufaktúra - nem szerénytelen névvel rendelkező cég kávézója) egy jót beszélgetni. Óriási kávé és egyéb kávé/kakaó alapú kínálattal rendelkeznek. A kávézó nagyon hangulatos, múltkor Nyíregyházán is voltunk az egyik kávézójukban. Én mindig forró csokit iszom náluk, merthogy a kávét nem szeretem.A Sir Morik az első hely ahol a forró csoki (lehet fehér csokiból is kérni) nem egy meleg kakaó, hanem igazi olvasztott csokoládé, rumba áztatott macsolával, tejszínhabbal... viszonylag jó áron. A személyzet hozzáállásán lenne még mit javítani, de egyébként minden tökéletes (Nyíregyházán ez is rendbe volt, dehát hol tart ez a mocskos koszos város az épülő, szépülő Nyíregyházához képest!).
Azaz "Minden lében két kanál". Pár hete megvettük a sorozat megjelent epizódjait DVD-n "extra olcsó" kategóriában. (Ami azzal is jár, hogy a borítón az epizódcímekhez párosított képek nem stimmelnek, sőt olyan is van, hogy a feltüntetett lejátszási sorrend is változik!).
Otthon "összebarkácsoltam" az 
Ma második alkalommal volt szerencsém a vizitdíjhoz. Szegény doktornőt az ezresemmel nehéz helyzetbe hoztam - úgy guberálta ki a köpenyzsebéből a visszajárót. Nem mintha földhöz verne ez a 600 Ft (pláne, ha az 5 szemes antibiotikum 4048 Ft-os árával vetem össze), de komolyan: ilyen pitiánerségekre van szükség, hogy kilábaljunk a bajból? Nem lehetne inkább, csak egy kicsivel kevesebbet lopn…
Érdekes dolog ez a gyűjtőszenvedély. Vajon mit lehet csinálni egy 600.000.000 Ft-os ablakkerettel. Beépíteni? Vitrinbe tenni? Talán eladományozni egy múzeumnak? Elsőre mind arra gondolunk: micsoda beteg ember, milyen beteg világ! Megvesz egy ablakkeretet, ami egy híres gyilkosság helyszínén volt. Minek?! Pedig, ha jobban odafigyelünk, rájövünk, mi sem csak azért gyűjtünk tárgyakat, dokumentumokat, hogy használjuk vagy gyönyörködjünk bennük. Valamit csak azért veszünk meg, hogy meglegyen, hogy birtokoljuk. Valamennyire mindannyian részesei vagyunk a "lomgyűjtés" őrületének. Tucatnyi könyvet vettem már meg úgy, hogy elolvastam a könyvtári példányt és annyira tetszett, hogy tudni akartam a könyvespolcomon is egy példányt. Bár azóta se vettem le onnan. Egy virágot is azért veszünk meg, hogy örömet okozzon, pedig pár nap múlva elhervad és kidobjuk.
Sorolhatnám az autogramm- és dedikáció-gyűjtőket, vagy a korunkra oly jellemző pénzmágnásokat, akik felfoghatatlan mennyiségű pénzüket szeretnék mégfelfoghatatlanabbá sokszorozni. Rajtuk nem csodálkozunk és elfogadottnak tekintjük, pedig ezeknél a szenvedélyeknél pusztán a birtoklás okoz nagyon is múló örömet tulajdonosának.
Enci ma meglepett egy Sacher tortával. Tudja, hogy nagyon szeretem, de sajnos itthon nemigen lehet igazi Sacherhez hozzájutni. Csak olyan van. ami piskóta + lekvár + piskóta + csokimáz (nem véletlenül cimkézik a GRobyban Zacher tortának, mert ennek bizony semmi köze a SACHERhez). Enci tortája viszont olyan volt, mint amit Bécsben ettem legutóbb (a bökkenő, hogy ott egy szelet 3,20 Euro). Az egészben a legszebb, hogy Ő sütötte! Ez egy igazi vasárnapi meglepetés volt. És milyen finom! Egy szeletet rögvest le is fényképeztem.
