Tomi plenni blogja

Enci még 2000-ben vette New-Yorkban ezt a kulcstartót: Örök vitánk, hogy szerinte a képen éppen romantikus naplemente borul New-York városára, vöröses fényben világítva meg (inkább talán feketébe borítva, nem?) a toronyházakat, míg  szerintem ez már egyfajta előjele az egy évvel később történteknek és a fémlapocskára a vörösen izzó és égő WTC tornyok képe lett gravírozva és a vöröses lángok és a füstfelhő feketébe borítja alant a várost.
Persze tudom én, hogy Encinek van igaza és nem tartozok azok közé, akik a tragikus történteket, mint a nagy Babylon pusztulását aposztrofálják és keresik a jeleket, amelyek igazolják, hogy ez bizony már a végítélet és különböző faramuci ötleteket keresnek és elméleteket gyártanak (ha összeadjuk a repülőjáratok számát és elosztjuk a tragédia hónapjával és napjával négyzetre emeljük...; megrendezett színjáték volt, tudták előre, hogy meg fog történni, direkt hagyták..., mert egy buszsofőr aki 2 percel azelőtt járt arra, látta, hogy titkosügynökök...) ennek igazolására.
Mindegy is igazából, hogy kinek van igaza. Az összeesküvéselmélet gyártóknak vagy a tragédián csámcsogó politológusoknak, politikusoknak és médiavezéreknek. Legalábbis annak a többezer embernek és több tízezer hozzátartozónak teljesen mindegy mi a válasz a tragédiára. Számukra és talán számunkra csak egy tény van: a gonoszság megsokasodik, a szeretet, pedig sokakban meghidegül.

Molnár Sanyi  barátom egyszer azt mondta: "Ő nem akar olyan feleséget aki szereti az ÚRJézust; ő csak olyat akar, aki nagyon szereti az ÚRJézust". Igaza volt. De én még kiegészíteném annyival, hogy ne legyen olyan feleségünk aki szeret minket, csak olyan, aki nagyon szeret.
Most, hogy az utóbbi években több mennyegzőn is voltam, rájöttem, hogy nem számítanak a körülmények: sem az időjárás, sem a vendégek száma, sem az, hogy milyen az étel vagy, hogy miként zajlik az esküvő programja. Egy számít: milyen a pár. Ha nagyon szeretik egymást, ha igazán "együtt vannak", egymásra vannak hangolódva, árad belőlük az öröm, a szeretet akkor az esküvő és a lagzi is remek lesz mindenkinek és az ember  úgy megy haza, hogy "de jól éreztem magam, milyen jó mennyegző volt!" - Nos Istvánék esküvője pont ilyen volt.
Egyébként remek vőfélyt sikerült választaniuk. Nemcsak a kötelezőt hozta, de tudott spontán lenni és rögtönözni is. A fenti képen: "az ifjú feleség annyira sózza meg a kenyeret amennyire szereti az urát, az újdonsült férj pedig akkorát harapjon a kenyérből, amennyire szereti asszonyát" "játék".
A baloldali képen a ferences templom szószéke (talán félkarú hittérítők számára?). Az ökumenikus szertartás nagyon szép volt és az orgona, mint minden jó akusztikájú, nagy templomban fantasztikus élményt nyújtott. A be- és kivonuló orgonajátéknál -csakúgy, mint a mi esküvőnkön Encivel- nem spórolt a "sípokba juttatott levegővel" a kántor. Meg kell hagyni, egy templomi szertartás "jó orgona" nélkül nem az igazi.

A neten böngészve mindig elámulok, milyen kevés keresztény közösségi oldal van és mennyire sok szegmens nincs még betöltve. Végignéztem jópár szemszögből a kérdést és az alábbiakat tapasztaltam:
Az egyes gyülekezetek és plébániák főként információs oldalakat készítenek magukról, egyre nagyobb számban. A legtöbb esetben a bemutatkozáson, elérhetőségeken és időpontokon kívül más nem is található az oldalakon. Örvendetes hír viszont, hogy egyre több a szépen és ízlésesen elkészített honlap. Jól esik a szemnek például a Békásiaké, a Piliscsabaiaké, vagy a Dunaharasztiaké. A legtöbb esetben sablonos a felépítés, de a megfogalmazott céloknak tökéletesen megfelelő. Sajnos sok még a régi stílusú honlap, de legalább vannak. Főként kisebb gyülekezeteknél: Orosháza (ahol a híreknél nem találunk semmit), Nagyölved (az Ő estükben persze örülünk, hogy elindultak az interneten!). Több helyen elérhetők a perédikációk is, többnyire lelkiismeretesen frissítve, mint a Fasoriaknál  vagy Pasaréten. Két szépen elkészített honlap.
Az egyetlen ami nagyon nem tetszik, hogy református körökben elterjedt az erős kék színek különböző dermesztő változatainak használata. Érthetetlen, mert sem vallásilag sem funkció tekintetében nem lenne indokolt. Vannak különösen kirívó példák mint a parókia (ahonnan begyűrűzött az egész) vagy a sárvári gyülekezet.
Az egyházak oladali többnyire használhatóak, bár a reformátusoknál talán egy szerkezetváltoztatás és színfrissítés elkelne. Mondjuk az is tény, hogy a szépen eltalált barnás színek komoly külsőt kölcsönöznek és a szerkezet is eltér a többi felekezet egységes felépítésétől. Tulajdonképpen kezd tetszeni!!!:) A Hit Gyülekezetének is szép honlapja van, de engem kicsit bosszant, hogy Németh Sándor "ollóval kivágott képe" mindig ide-oda ugrál az oldal tetején. Egyébként ez is ízléses és egyedi. A kisegyházak esetében sok szép dolgot találunk, habár  ők inkább csak információs oldalként üzemeltetik lapjaikat. Például: Hegyen épült város, Golgota.
A közösségi oldalak szinte teljesen hiányoznak. Pár jó és több kevésbé jó oldal azért van. Legtöbbje behalva, kár is szót vesztegetni rájuk. A hívők (a bejegyzések alapján) fórumozni inkább az indexre járnak, mint a saját oldalaikra. No Comment.
Közéleti keresztyén honlapot pedig egyáltalán nem találtam. Pedig mennyire jó lenne és fontos nemcsak hitbeli oldalakon hitbeli dolgokról kifejteni véleményünket, hanem közéleti, kultúrális tartalmat is adni keresztényeknek és nem hívőknek. Szinesen, életvidáman, érdekesen. Ez is fontos misszió (lenne, ha volna)!
Elég kevés keresztény vállalkozik blogírásra. A legtöbben közülük is felhagynak vele. Íme a legelrettentőbb példa. Ez így könnyen válhat akár nevetségessé is! A többiek, a kitartók viszont a legtöbben sokra jutnak és klasszul csinálják a blogírást. Azt hiszem, aki kitartóan tud naplót vezetni, az megköveteli magától az igényességet is. Jó kezdeményezés az evangélikusoktól a keresztény blog- és hírportál! Csak ajánlani tudom! Összegyűjtve megtalálunk itt mindent ami keresztény és élő.
Ami igazán tragikus viszont, hogy, rengeteg a kereszténységet gyalázó blog és oldal található a neten. Mindenfajta mérték és érték nélkül céljuk csak a gyűlölet és az utálkozás. Időnként már szinte abszurdan mulattságos módon, mint az ateista blogoknál. Ezért is lenne fontos üzeneteinket honlapok, blogok, közéleti site-ok segítségével is hírdetni!