A Vidéki színházak találkozójának előadásán voltunk a Tháliában. A kecskeméti Katona vendégdszerepelt Gogol: Háztűznéző c. remek komédiájával. Azért választottam ezt, mert korábban már láttam egyszer a Radnótiban Kulkával, Mikóval, Szombathyval és azóta is nagy élmény visszagondolni erre az előadásra.
A darab összességében kellemes volt és szórakoztató, a színészek mesterien játszottak, kiemelkedő volt a Padkaljószint játszó Magyar Attila és a Baltazár Baltazárovics Csócsálov tengerészt alakító Szokolai Péter (mondjuk ez tényleg hálás szerep).
Ami nem tetszett, az a rendező mindenáron való újítási szándéka. Kényszeresen próbálta modernizálni a darabot, pedig ez a Gogol mű ezt nagyon nem akarja. Ez egy komédia, aminek az ereje pont abban rejlik, hogy a századfordulós "Abszurdisztánban", a cári Oroszországban meglévő anomáliákat használja ki és éppen úgy, hogy megragadja a korhangulatot és a kor filozófiáját. A trükkösen kialakított fal, amelyen ki-be mozoghatnak a színészek, ötletes és még elfogadható, de az alúlöltözött és kifejezetten idétlen bártáncosnő, aki mindig valami piros kendőt húz ki mindenünnen már inkább bosszantó és töredezetté teszi a szinészek által tényleg varázslatosan alakított atmoszférát és jeleneteket.
A darab kicsit olyan volt, mint egy gyönyörű krémes-habos torta a tetején galambguánóval.
A darab összességében kellemes volt és szórakoztató, a színészek mesterien játszottak, kiemelkedő volt a Padkaljószint játszó Magyar Attila és a Baltazár Baltazárovics Csócsálov tengerészt alakító Szokolai Péter (mondjuk ez tényleg hálás szerep).Ami nem tetszett, az a rendező mindenáron való újítási szándéka. Kényszeresen próbálta modernizálni a darabot, pedig ez a Gogol mű ezt nagyon nem akarja. Ez egy komédia, aminek az ereje pont abban rejlik, hogy a századfordulós "Abszurdisztánban", a cári Oroszországban meglévő anomáliákat használja ki és éppen úgy, hogy megragadja a korhangulatot és a kor filozófiáját. A trükkösen kialakított fal, amelyen ki-be mozoghatnak a színészek, ötletes és még elfogadható, de az alúlöltözött és kifejezetten idétlen bártáncosnő, aki mindig valami piros kendőt húz ki mindenünnen már inkább bosszantó és töredezetté teszi a szinészek által tényleg varázslatosan alakított atmoszférát és jeleneteket.
A darab kicsit olyan volt, mint egy gyönyörű krémes-habos torta a tetején galambguánóval.
Ma belekezdtünk egy online levlistás társasjáték partyba. A 
Ma reggel egy gyenge 30 perces késéssel sikerült beérnem a munkahelyre. Az 1-es villamos sineire a Hungária körúton két autó repült. Persze a Népstadionnál nyomban leállították a villamosközlekedést és áttereltek mindenkit a pótlóbuszhoz, aminek még nyoma sem volt a környéken, viszont c.a. 300 ember várakozott már a megállójában. Inkább elindultam gyalog a Népliget felé, mert a várakozás elég reménytelennek tűnt. A lépésben haladó autók közt, pont egy sertésszállítót fogtam ki, amely stabilan hozta a 4-5 km/h-ás sebességet, így együtt haladtunk vagy két megállót, ráadásul a második saroknál még egy szippantós is kikanyarodott elé (ritka élmény, hogy valami el tudja nyomni a szippantós kocsi "illatát" - most mégis ez történt). Egyébként a sok röfi nagyon aranyos volt, végig szemeztünk egymással, ők meg kitolták az orrukat (és valószínűleg az utolsókat szippantották a cseppet sem kellemes hungária-körúti szmogos levegőből). Két megálló után már fel lehetett szállni a villamosra, persze a megállóból továbbra is csak az egyik irányba haladtak a járművek. Leültem egy kicsit megpihenni és annyira elábrándoztam az eseményeken, hogy elfelejtettem leszállni a Gyáli útnál, úgyhogy mégegy kis plusz séta is jutott ma reggelre a plusz séta mellé.
Megnéztük Koltay Gábor Horthy filmjét. Korrekt darab. Nagy szükség volt már rá, hogy valaki egy komolyabb alkotást készítsen a Kormányzóról.
Megünnepeltük Encike születésnapját (aki kíváncsi hány éves lett, számolja meg a tortán a gyertyákat!). Szerveztem neki Mamáméknál egy kerti patry-t. Remek időnk volt és hála Anyukámnak és Anyósomnak (meg kicsit nekem) finomakat ettünk-ittunk.
Ma délelőtt a nagycsaládi húsvétolás alkalmából Adri és Petra (unokahugomék) kaptak egy-egy nyulat. Nagy volt az öröm (mármint a gyerekek részéről). Reméljük pünkösdkor nem nyúlpaprikás lesz a menü. De ha az lesz, a gyerekeknek nem szabad elárulni!
Nagypéntek, Jézus Krisztus kereszthalála, húsvétvasárnap pedig feltámadása. A szép, új békásmegyeri templom igen kényelmetlen padjaiban (Bár most krónikus időhiány miatt jöttünk ide, időről-időre jó dolog kimozdulni megszokott templomainkból. Békáson egy barátságos és bölcs lelkészt ismerhettünk meg. Tetszett, hogy befelé jövet itt is mindenkit köszöntenek az ajtóban a presbiterek. Ezt nálunk csak nemolyan rég vezették be, de szerintem az ilyen apróságok, nagyon sokat jelentenek a híveknek és a templombalátogatóknak egyaránt.) a prédikáció a Szentek szentjébe vezető kárpit kettéhasadásáról szólt, ami akkor következett be a jeruzsálemi templomban, amikor Jézus meghalt a kereszten. Talán a keresztyénség legnagyobb ünnepe a húsvét, hiszen Krisztus kereszthalála megnyitotta az utat az Atyaistenhez. Többé nem vagyunk elválasztva tőle: Jézus által, aki az egyetlen út, egyetlen igazság és egyetlen életlehetőség eljuthatunk hozzá. A Szentek Szentje, Isten sátora az emberek között. A zsidóknál minden évben egyszer és csakis a főpap mehetett be a kárpit mögé. Előtte áldozatot mutatott be a népért és magáért, hiszen Isten közelségét a bűnös ember nem viselheti el.
Tegnap este bevetésre került az újonnan készített 
Ingyenjeggyel nézhettük meg ma este: 
Más. Valaki magyarázza már meg nekem, hogy képes valaki templomba, fekete cipőhöz és szürke pantallóhoz citromsárga zoknit felvenni!? Gondolom nem nagyon törődik vele, mi hogyan kerül rá, de egyáltalán: miért vásárol egy férfi citromsárga zoknit? Mert hát felmerül a kérdés, mihez lehet felvenni? Esetleg a brazil válogatott meccsére vagy a Volánbusz SC-ben játszik? Érthetetlen!
Antall Józsefről maradt fenn az az anekdota, hogy állítólag félóra hétköznapi témákról folyó beszélgetés után bárkiről megmondta milyen felekezetű/vallású. Ha az illető nem vallásos, akkor, hogy a szülei, nagyszülei milyen egyházhoz tartoztak (mindössze egyszer nem tudott választ adni, amikor egy görög katolikussal beszélgetett).
Az idei 
Szombaton Fábry volt a Napkelte vendége (kicsit sűrűn bukkan fel a blogon manapság, de valahogy jóleső ebben a cudar közéleti világban egy kis mosoly). K.O.-val győzött az Össztűzben. Lenyűgöző volt, ahogy lemosta a riportereket. Verebes inkább lapított, még a szuszogása is elállt. Settenkedő és Nagy József is kevésnek bizonyult. Érdekes volt, hogy Fábry a -láthatóan "na most jól megszivatjuk" indíttatással odaállt- 3 riporterrel szemben is simán győzött. Váltogatta a stílusát: showman volt, majd néptribun, majd értelmiségi és mindeközben humorával megsemmisítő. Amikor bajban volt, akkor is voltak trükkjei, szófordulatai vagy éppen egy Dizájn Center könyve. Érveivel rendre tromfolta a riporterek érveit.
Ma este futárcégünk logisztikai központjának megnyitó buliján voltunk. Remekül éreztük magunkat. A rendezvény egyszerre volt nagyszabású és profi. Minden a helyén volt a regisztrációtól a záró tűzijátékig, mintha zsinóron húzták volna. Az átalakult hangárt ügyes 
világítástechnikussal varázsolták színes-mozgalmas bálteremmé. A raktárat és a vendégeket kettészelő futószalagokon (amire az ételek is kerültek, természetesen némi borítáűs segítségével) lépcső vezetett át. A svédasztalokra a "népek konyhája" került (magyar, német, cseh, szlovák, görög, francia, holland...). Az egyes asztaloknál népviseletbe öltözött pincérek és pincérnők ajánlották és kínálták a nem szerénytelen választékot. Kávésarok, teasarok, csokiszökőkút, fagylaltpult, miegymás... egészítette ki a gulyástól sztrapacskáig, magyartól szlovákig menő svédasztalos kínálatot.
Fábry különös jelenség. Egyszerre nyárspolgár, mérhetetlen mennyiségben úri alűrökkel és egyszerre polgárpukkasztó és közönséges. Mégis ügyesen boronálja össze ezen tulajdonságait. Humorában egyszerre van jelen az intelligens-anekdótázós (amelyet talán Farkasházy képvisel(t) a legjobban) és a közönséges humor (lásd: fennmaradó humoristák 90%-ánál, a maradék 10% a Sas József féle ripacs-humor, amit a legnehezebben viselek), ráadásul jól vegyítve, ami feltétlen fontos és különösen nehéz. Csak néha borul az egyensúly.
A hétfő esti társason új játék került a kedvencek közé : a 
Első nap Pannonhalmára látogattunk el. Sokat szépült, mióta utoljára jártam erre (egyetlen szépséghiba a parkolópénzt szedő néni, aki látványosan régről maradt itt. A tárcsával ellátott hölgyemény, a hóna alá szorított retiküllel, mely a parkolási-kassza volt valahogy nem fért bele az egyébként valóban EU-konformra kialakított pannonhalmi túristafogadásba. Úgyhogy inkább úgy döntöttünk, nem fizetjük a néninek a vizitdíjnyi parkolódíjat, hanem a falu felé félúton leparkolunk.) A vezetés keretében látottakat és hallottakat kicsit kevésnek éreztem (pont a lelkiség nem jött át, csak az üres falak és épületrészek között mentünk a kijelölt útvonalon), de tény, hogy a környezet és Pannonhalma természeti-épületi atmoszférája lenyűgöző. Este Sopronba mentünk városnézni és vacsorázni. Az útközben érintett Hidegség település "nomen est omenként" jelezte, inkább a vacsorán lesz a hangsúly.
rombolóak! Késő délutánra értünk Csepregre, ahol a már említett 
A képen a romos zsinagóga és a kultúrház fala látható. A szó szoros értelmében összeépítve! Megdöbbentő látvány.
Az idei március 15-e nehéz ünnep. 159 éve a hazaszeretet győzött az elnyomáson, a magyarság beolvasztásán, negligálásán. A politikai foglyok kiszabadítását megkezdték, a nemzeti zászló új értelmet kapott, lendületbe került az ország. Az áprilisi törvényekkel (szívem szerint én inkább ezt ünnepelném április 11-én) Magyarország és a magyarság "legalizálódott" a Habsburg Birodalomban.
A születendő gyermek, ha fiú: biztosan Zsolt Ipoly lesz. A lánynévben azonban nem jutottunk egyezségre Encivel, így kivettem az 1300 női nevet tartalmazó "Sorsunk a nevünkben" (A szerző a műben képes volt minden névhez külön 15 soros leírást adni, melyben kifejti milyen sors vár gyerekünkre különböző nevek esetében. Eléggé kiszámíthatóak a leírások. Pl.: Ildikó = harcos, harci sisak, leírás arról szól, hogy életét a küzdelem határozza meg stb...) kötetet és nekiültünk. Külön-külön! Volt pár név, amiről mindketten rögtön tudtuk, így nem akarjuk leendő kislányunkat hívni, mint például az Orália, Milka, Színes, Szivölő - nem is értem, hogyan jut valaki arra, hogy színesnek hívja a gyerekét vagy oráliának. Én tegnap végeztem az 1300 női név átolvasásával, listáinkat egyeztettük. Akadt pár név, ami mindkettőnknek tetszett: Abigél, Dóra/Teodóra, Emese. Továbbá versenyben maradtak: Beatrix, Diána, Eszter, Réka, Itala, Kinga, Laura.
Viki a mai napon dolgozik utoljára. Nagyon sajnálom, hogy elmegy, mert a közös munkahelyen (és néha munkával
Munka után mentem érte, majd ettünk egy nagy pizzát a Pizza Hut-ban, ami történetesen nagyon jó volt (valahogy rossz előítéleteim voltak velük szemben).
A mi előadásunk, (merthogy 3 gárdával is fut) a Haumann - Nagy Sándor (szerintem ő nyújtotta az estén a legjobb alakítást!) - Alföldi Róbert (a képen, mint Hitlert alakító meleg rendező-színész látható (testhez álló szerep - bocsánat, de nem bírtam kihagyni)) triásszal ment. Titokban örültünk, hogy nem Gálvölgyivel. Szegényt az utóbbi időben kicsit nehezen viseljük.
Ma este tallóztunk a TV-ben és a Filmmúzeumon ráakadtunk a "Pirx kalandjai" magyar sci-fi sorozatra. Dermesztően rossz, annyira gagyi és komolytalan szinvonalú, hogy muszály volt nézni.
A történet maga is komikus. Tarkítva érzelmes és néhol "humoros" elemekkel: mint például amikor Zenthe Ferenc mindig tüsszent a sisak alatt.